A Fidesz hatalmi technikájának nélkülözhetetlen és jól bevált eleme az ellenségképzés. "Mondd meg, hogy ki a barátod, megmondom ki vagy." szólás így is működőképes: Mondd meg ki az ellenséged, és megmondom, ki vagy.
Nyolc évnyi ellenzékben eltöltött ideje alatt a Fidesz tízszer annyi energiát fordított ellenségképének felépítésére, mint önazonosságának meghatározására. Ez így volt könnyebb, így volt célszerűbb. Ha az ellenségem hazudik, akkor én nyilvánvalóan mindig igazat mondok. Ha az ellenségem gonosz, akkor én csak jóságos lehetek, ha ő rosszat akar a zembereknek, akkor én csak jót akarhatok. Ez a gondolatsor a formális logika legalapvetőbb szabályainak sem felel meg, de a történelem számtalanszor bebizonyította már, hogy a zemberek többségének észjárása fikarcnyit sem törődik a logika szabályaival, sokkal egyszerűbb srófra jár: a fehér az fehér, a fekete az fekete, s a kettő között minden átmenet csak gyanús maszatolás.
A Fidesznek kivételes szerencséje van ellenfeleivel. Az MSZP-SZDSZ koalíció az elmúlt esztendőkben mindig megfelelő időben és mennyiségben szállította az ellenségképzéshez szükséges muníciót. Medgyessy bornírt mellényúlásai, az öszödi beszéd, Gyurcsány céltalan kóválygása a hatalomban, a Molnár-Horváth-féle egészségügyi ámokfutás, a gumilövedékek, a közpénzek pofátlan, ámde mégis ügyetlen lenyúlásai bőséges alapanyagot szolgáltattak a gonosz sötét és félelmetes szobrának megformálásához. Nem okozott gondot Belzebub perszonalizálása sem. Gyurcsány, Zuschlag, Hagyó és a többiek jól gyűlölhető fizimiskát is adtak a sátán pofázmányához. Nem volt evvel semmi baj.
A Fidesznek ebben a miliőben egy percig sem kellett törődnie a saját arcmásával, azzal, hogy felfedje céljait, törekvéseit, programját. Elég volt azt hangsúlyoznia, hogy mit nem akar: azt, ami itt folyik. Ennyi bőven elegendő volt a kétharmados győzelemhez.
Most, hogy ezt megszerezte, két út áll előtte: vagy új ellenségeket keres, vagy végre hozzálát felépíteni önmagát. Ez utóbbira - bár tett előrefelé bizonytalan lépéseket -egyelőre kevés hajlandóságot mutat.
Hatalomból viszont egészen másképpen kell ellenségképet rajzolni és szénfeketére kiszínezni, mint ellenzékből. Ebbe a csapdába a Fidesz mindjárt uralkodása első hetében beléfutott, alig győzött kihátrálni belőle.
Az, hogy kedvtelve tovább rugdossa földön fekvő ellenfelét, teljesen rendben van és célszerű is. A múltbeli bűnök valószínűleg elég muníciót adnak ahhoz, hogy akár évekig is életben tartsák ha nem is magát a sátánt, de annak fenyegető árnyékát. Borulnak majd ki még itt a szekrényből valódi és műanyag csontvázak szép számmal.
De már az is látszik, hogy ellenségből ennyi nem lesz elég. Körül kell nézni a piacon. A Jobbik és az LMP még nem elég erősek ahhoz, hogy masszív és megbízható démonok legyenek. Még az se biztos, hogy lehet rájuk építeni, és nem inkább a KDNP vagy a kisgazdák ellen már jól bevált taktikával inkább marginalizálni kellene őket, s nem ellenségként felhasználni. Kiderül majd idővel. Lehetne kereskedni külföldön. Az IMF még jól jöhet mumusnak, de egyelőre túlságosan is függünk tőle, ezért nem árt visszatartani az agarakat. A szlovákok néhány hete még igéretes ellenségnek tűntek, de az ottani választások most nagyon bekavartak, újjá kell majd építeni ezt a gonoszt is, hogy egyáltalán érdemes legyen nekitámadni.
Egyelőre tehát nincs más kéznél, mint a gyűlöletes legyőzött. Ezért muszáj volt egyik oldalon nekilátni valami saját önkép és program megalkotásához - lásd 29 pont -, más oldalról pedig ki kell hozni a régi ellenségből mindazt a lehetőséget, ami még benne van. De látszik már, hogy a féktelen rugdalózást némileg finomabbra kell majd hangolni. A bűnbakból ugyanis meglepően könnyen válhat áldozati bárány, erre már volt példa nem egyszer. És az áldozati bárány ellenségnek egyáltalában nem alkalmas.
Ráadásul számos jelből érezhető, hogy a földön fekvő elkezdett taktikát változtatni. Legelőször persze megint Gyurcsány Ferenc ébredt fel a kómából, és mindjárt önként és dalolva mártírnak jelentkezett. Bejelentette, hogy ha úgy alakul, hajlandó lemondani mentelmi jogáról, és bíróság elé áll. Boritékolta ugyanakkor, hogy vádlottból vádlóvá lesz, akárki meglássa.
Ebben a szituációban a Fidesz számára van azért egy nehezen elhanyagolható dilemma: Jó lesz-e az nekünk, ha Gyurcsányból mártírt csinálunk vagy hagyjuk, hogy mártírt csináljon magából? A Gyurcsány gyűlölet most még akkora, hogy lehet rá szilárd ellenségképet építeni. De mi van, ha a halott visszalő? Vagy ami még ennél is rosszabb: mi van, ha a zemberek egyszer csak elkezdik megsajnálni? Ha a sátánfajzat a börtönben egyszer csak elkezd angyalszárnyakat növeszteni?
A nép lelkében felhalmozódott gyűlölet olyan érték, amit a Fidesznek hatalma kiteljesítése és megtartása szempontjából nem szabad elherdálnia. Ha ennek a veszélye még oly távoli is, már most érdemes gondolni rá. Gyurcsányt és társait természetesen a lovak után kell kötni és szilaj vágtában végigvonszolni az út porában, felnégyelt testüket pedig ki kell szögezni a városkapukra. De hosszú távra ez nem lesz elég. Előbb utóbb új ellenségek után kell nézni, és hozzá kell kezdeni felépítésükhöz, diabolizálásukhoz. Korunk izgalmas kérdése, hogy kikből lesznek az új ellenségek?
A választék elég széles, és például én speciel nem vagyok túlságosan nyugodt.
